Hatalmas sziklák, farönkök, gumik, víz, sár és több ezer néző egy arénában. Ma már természetesnek tűnik, hogy a világ legjobb endurósai arénákban mérik össze a tudásukat, de a SuperEnduro nem egyik napról a másikra született meg. A sportág története Barcelonáig vezethető vissza, ahol az ezredfordulón egy egészen új ötletből indult el az a versenyforma, amelyből néhány évvel később a FIM (Nemzetközi Motorsport Szövetség) által elfogadott hivatalos világbajnokság lett.
Egy különleges ötlet Barcelonában
Ha meg akarjuk találni a SuperEnduro valódi születési helyét, egészen 2000-ig kell visszautaznunk.
A történet Barcelonában kezdődött, ahol az Indoor Trial mellett létrehozták az Enduro Indoor de Barcelona versenyt. Az ötlet mögött az RPM Racing állt, ugyanaz a promóter, amely a barcelonai fedett trialversenyt is szervezte. Az első futamot 2000 februárjában rendezték meg a Palau Sant Jordiban, és eredetileg kiegészítő eseménynek szánták a trialverseny mellé.
A recept egyszerű, mégis forradalmi volt: az enduro legnehezebb, legtechnikásabb elemeit be kellett vinni egy fedett arénába.
Így született meg egy olyan pálya, amelyen egymás mellett jelentek meg a sziklák, farönkök, különböző akadályok és egyéb mesterségesen kialakított nehéz szakaszok. A cél az volt, hogy a verseny ne csak a motorosok számára jelentsen komoly technikai kihívást, hanem a nézők számára is látványos és könnyen követhető legyen.
A fogadtatás minden várakozást felülmúlt: az első barcelonai versenyre több mint tízezer néző érkezett, ezért még ugyanabban az évben megrendezték a második kiadást is.
És ezzel valami új indult el.
Miért volt szükség egyáltalán fedett enduróra?
A klasszikus enduro-versenyzés egészen más környezetben zajlik. Hosszú, természetes terepen kijelölt szakaszokon versenyeznek a motorosok, sokszor erdőkben, hegyeken és változatos talajon. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint az autóversenyzésben a rallyt. Ez fantasztikus kihívás, ugyanakkor nézők számára a verseny jelentős része egyszerűen láthatatlan, hiszen 1-2 kanyart vagy akadályt látnak be legfeljebb a kijelölt szakaszból.
A SuperEnduro egyik legfontosabb újítása éppen ezért az volt, hogy a lehető legnehezebb akadályokat egyetlen kompakt pályára sűrítette.
A végeredmény valahol a supercross, a trial és az enduro között helyezkedik el. A supercrossból érkezett a stadion, a látvány és a versenytempó, az enduróból a terep és az állóképesség, míg a trialból a technikás, sokszor szinte hihetetlenül lassú akadályok.
2007: megszületik az első hivatalos világsorozat
A barcelonai esemény és a hozzá hasonló indoor versenyek sikere után a sportág egyre nagyobb figyelmet kapott. Az áttörést 2007 hozta el.
A Nemzetközi Motorsport Szövetség, vagyis az FIM ekkor létrehozta a FIM Indoor Enduro World Cupot, vagyis az első hivatalos FIM-sorozatot az indoor enduróban. Az első szezon a 2007/2008-as idény volt.
A sorozat első fordulóját Barcelonában rendezték, ahol már nem egyszerű bemutatóversenyről volt szó: világkupa-pontokért küzdöttek a világ legjobb endurósai.
A mezőnyben olyan nevek szerepeltek, mint David Knight, Mika Ahola, Xavi Galindo vagy éppen Tadeusz Błażusiak.
Az első hivatalos FIM Indoor Enduro World Cup-szezon végül David Knight sikerével zárult, aki ezzel történelmet írt: ő lett a sorozat első bajnoka.
A név még nem SuperEnduro volt
Érdekesség, hogy ekkor még senki nem SuperEnduró-világbajnokságról beszélt.
A sorozat eredeti neve FIM Indoor Enduro World Cup volt. 2010/2011-ben a sorozatot átnevezték FIM Indoor Enduro World Championshipre, majd 2011/2012-ben megkapta azt a nevet, amelyet ma is használunk: FIM SuperEnduro World Championship.
Vagyis amikor ma SuperEnduró-világbajnokságról beszélünk, valójában egy olyan sorozatról van szó, amelynek gyökerei több mint két évtizedre nyúlnak vissza.
Nem csak Európában maradt
A sorozat kezdetben elsősorban európai helyszíneken zajlott, de idővel egyre több országba eljutott.
A 2013/2014-es szezonban például már Brazília és Mexikó is bekerült a programba, vagyis a SuperEnduro ekkorra már egyértelműen nemzetközi sorozattá vált.
A versenyek alapötlete azonban nem változott: a világ legjobb endurósai egy stadionba épített, rövid, rendkívül technikás pályán csaptak össze.
De mitől ennyire nehéz?
A SuperEnduro egyik különlegessége, hogy egyetlen kör alatt rengeteg különböző kihívással kell megbirkózni.
A pályán találkozhatnak például: hatalmas sziklákkal, farönkökkel, gumiabroncsokkal.
És itt jön a sportág egyik legfontosabb része: nem feltétlenül az nyer, aki a leggyorsabb minden akadályon, hanem az, aki a legjobban tud alkalmazkodni hozzájuk.
Egy rossz mozdulat egy sziklán, egy elrontott ív vagy egy elakadás néhány másodperc alatt teljesen felboríthatja a sorrendet.
Az FIM szabályai szerint a SuperEnduro-pálya legalább 300 méter hosszú, és a legjobb versenyzőknek egy kört nagyjából 45 másodperc és egy perc között kell teljesíteniük.
Ez jól mutatja, mennyire tömény a versenyzés: egy perc alatt szinte minden megtörténhet.
A SuperEnduro nem ugyanaz, mint az amerikai EnduroCross
A SuperEnduro történeténél érdemes megemlíteni az Egyesült Államokat is.
Ott szintén kialakult egy hasonló versenyforma, az EnduroCross, amelynek története szintén az indoor enduróhoz kapcsolódik. Az amerikai változat egyik meghatározó alakja Eric Peronnard volt, aki korábban többek között a Supercross Paris-Bercy és az US Open of Motocross szervezésében is részt vett. Az első EnduroCross eseményt Las Vegasban rendezték meg, majd 2007-ben létrejött az AMA EnduroCross Championship.
A két sportág sok szempontból hasonló, de a FIM SuperEnduro World Championship saját, önálló világbajnoki sorozattá fejlődött.
Barcelonától Budapestig
A SuperEnduro történetének egyik érdekes része, hogy a sportág az évek során folyamatosan új helyszíneket hódított meg.
Barcelona mellett olyan városok váltak fontos állomásokká, mint Genova, Łódź, Madrid, Riesa, Prága, Helsinki vagy éppen Krakkó. Később Európán kívüli helyszínek is bekerültek a naptárba.
Magyarország pedig szintén felkerült a SuperEnduro térképére, 2019 óta folyamatosan növekvő népszerűségnek örvend a budapesti forduló.
A magyarforduló mára a hazai motorsport egyik különleges téli eseményévé vált: egy olyan világbajnoki futamról van szó, ahol a nézők nem egy több kilométeres versenypálya távoli pontjait figyelik, hanem néhány méterről láthatják, ahogy a világ legjobb motorosai szó szerint átverekedik magukat az akadályokon.
A 2027-ben február 6-án látogat Budapestre a sorozat, hogy az MVM Dome-ban 15 ezer szurkoló előtt magyar versenyzők és a világ legjobbjai együtt mutathassák meg magukat. A jegyek itt érhetőek el.
Több mint egy motorverseny
Talán éppen ez magyarázza, hogy miért tudott a SuperEnduro ilyen sikeressé válni.
Megjelenik a test test elleni küzdelem is, a klasszikus enduróval ellentétben. A pálya rövid, a versenyzők folyamatosan szem előtt vannak, az akadályok látványosak, a hibák pedig azonnal láthatók.
A sportág tehát valójában egy nagyon egyszerű ötletből született: fogd az enduro legnehezebb részeit, építs belőlük egy pályát egy stadion közepén, és engedd rá a világ legjobb motorosait.
A 2000-ben Barcelonában kipróbált ötletből hét év alatt hivatalos FIM-világsorozat lett. 2011-ben pedig megszületett a név is, amely ma már világszerte ismert: SuperEnduro.
És talán ez a sportág legnagyobb különlegessége: miközben a gyökerei az enduro hagyományaiban vannak, a pálya és a versenyformátum folyamatosan arra kényszeríti a motorosokat, hogy valami teljesen mást csináljanak, mint egy hagyományos enduróversenyen.
Barcelonában egy kísérletként indult. Ma pedig világbajnoki címek dőlnek el rajta.